csütörtök, április 28, 2011

Spárga, burgonya, zsendice

Miniatűr apró szemű újburgonya. Spárga. Újhagyma. Olívaolaj. Reszelt citromhéj. Petrezselyem. Menta. (a menta jól megy a spárgához!) Pár csepp spárgaecet (Gegenbauer. Tudom. Lehet más is.) Tetején ZSENDICE! Sándor Tamás féle. (Zsendicétől kész vagyok, már két éve is ez tetszett a legjobban a dolgai közül, nem mondhatja senki, hogy nem vagyok következetes, most Sarki Fűszeresnél lőttem, de résen kell ám lenni, mert elkapkodja a tisztelt környék, pont tegnap érkezett, mázlim volt.) Itt szépen le van írva, hogy mi ez, meg a készítőjénél is, a legjobb ricottával vetekszik, lágy, krémes, édes-sós, zsendice, ó zsendice...

Langyos, spárgás burgonyasaláta zsendicével

Hozzávalók (2 kis adag)

25dkg apró szemű burgonya, vagy újburgonya

25dkg (fél csomag) spárga

1 csomag újhagyma

2 evőkanál olívaolaj

1 citrom reszelt héja

fél csokor petrezselyem, finomra aprítva

fél csokor menta, finomra aprítva

pár csepp fehérborecet (vagy spárgaecet)

10dkg zsendice

A sütőt előmelegítjük 200C fokra. A burgonyát megmossuk, és konyhai papírtörlővel teljesen szárazra itatuk. A nagyobb darabokat félbevágjuk, a kicsiket egészben hagyjuk. A spárgát meghámozzuk, és kb.3-4 cm-es darabokra vágjuk (fás aljukat eltávolítjuk.) Az újhagyma zöldjét eltávolítjuk, fehér részét szintén 3-4cm-es darabokra vágjuk. A zöldségeket összeforgatjuk az olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk, majd alufóliával bélelt sütőlapra szórjuk. 20 percig sütjük. Összeforgatjuk a reszelt citromhéjjal, pár csepp ecettel, finomra aprított petrezselyemmel és mentával. Tetejére egy-egy (jó nagy) kanál zsendicét kanalazunk.



 

 

hétfő, április 25, 2011

Ragacsos, juharszirupos csirkeszárny

A juharszirup az egyik legrégibb édesítőszer. Valójában nem más, mint a juharfa gyantája, amelyet hosszasan, alacsony hőmérsékleten, sűrű sziruposra főznek. Elsőként az észak-amerikai őslakosok készítették, később ők tanították meg az európai betelepülőknek a tudomány csínját- bínját. A juharszirup egykor pontosan úgy állt az asztalon, mint ma a só – leginkább azért volt ennyire elterjedt, mert más cukor félét nehéz és költséges volt szerezni. Alapvetően amerikai, ill. kanadai hozzávalóként ismert, itt is készül a nagy része, minőségük kitűnő. A származási helyén egyébként szezonális ügy, készítésének akkor lehet nekiállni, amikor a juharfa elkezdi ontani gyantáját, ez általában az év elejére, február, márciusra tehető. Kora tavasszal a kézműves piacokon el is kapkodják a friss termést.

A juharszirup egyértelműen egészségesebb édesítő, mint a finomított cukor, ráadásul jellegzetes, érdekes, enyhén ánizsos ízzel bír, amely számos ételt különlegessé tehet. Hagyományosan palacsintára, gofrira csorgatják, de sült gyümölcsökre, vagy gyümölcssalátára locsolva is nagyon finom. A desszerteken kívül is népszerű, kiváló például ecetes-olívaolajas salátaöntetben, vagy érdemes ezzel meglocsolva sárgarépát, gyökeret sütni. Ha csirkeszárnyakat juharszirupban pácolunk, a végeredmény olyan finom lesz, hogy szó szerint az ujjunkat is megnyaljuk utána.


Juharszirupos csirkeszárny

Hozzávalók (4 adag):


12 csirkeszárny, lehetőség szerint tanyasi csirkéből

1dl juharszirup

2 evőkanál semleges olaj, pl. napraforgó, vagy szőlőmag

1 fokhagymagerezd, lereszelve

ujjnyi friss reszelt gyömbér (vagy őrölt)

só, bors


A 12 csirkeszárnyat megmossuk, konyhai papírtörlővel leszárítgatjuk, hogy teljesen száraz legyen. Egy kis tálkában összekeverjük az 1dl juharszirupot az olajjal, a lereszelt fokhagymagerezddel, ujjnyi reszelt friss gyömbérrel (vagy ha az nincs, őrölt gyömbérrel). A szárnyakat egy edénybe tesszük, ráöntjük a juharszirupos pácot, és egy éjszakára, vagy legalább egy-két órára lefedve a hűtőbe tesszük. Másnap kivesszük a pácból (a pácot megtartjuk), sózzuk, borsozzuk, és sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. 200C fokos sütőben, 35 percig sütjük, közben egyszer megfordítjuk a szárnyakat. A sütési idő vége előtt 10 perccel ráöntjük a húsra a pácot, és aranyszínűre, ragacsosra sütjük. Nagy adag friss zöldsalátával (esetleg saláta helyett egy korsó sörrel) kínáljuk.






 

 

szerda, április 20, 2011

Tormás zöldalmakrémleves szerecsendióval

Legalább két misztikum övezi a szerecsendiót. Az egyik a hallucinogén hatása (persze csak nagy mennyiségben –úgy azonban kvázi illegális kábítószer), másik az elnevezése. A magyaron kívül nem sok nyelv illeti a szerecsen jelzővel, amely nyilván a fűszert Európába hozó arab kereskedőkre utal. Arról nem is beszélve, hogy valójában nem is dió, hiszen egy barack-szerű gyümölcs magja (húsából Indonéziában lekvárt főznek). Komoly kereskedelme csak a 16. században indult be, amikor a portugál felfedezők eljutottak Indiáig, majd tovább Indonéziába, egészen a Fűszer-szigetekig, ahol őshonos volt. Egyedül a Bandan-szigeteken termett meg, erre le is csaptak aztán a hollandok, akik a 17. században monopóliumot birtokoltak. A rabszolgaság miatt a munkaerő, és a fűszer szüretelése mindig is olcsó volt, termesztése pedig igen jó biznisz. A holland egyeduralom csak akkor szűnt meg, amikor a franciáknak sikerült kicsempészniük a szigetről. Ma Indonézia, Zanzibár és Grenada a legjelentősebb termelője.

Népszerűsége és mindennapi használata azóta jóval visszaesett, volt időszak, amikor szinte nem létezett étel nélküle. Manapság fűszerkeverékek fontos alkotóeleme, például az indiai garam masala, az észak-afrikai ras el hanout, vagy a francia konyhában használt négyfűszerkeverék (quatre épice) része. A nemzetközi, ill. európai konyhaművészet elsősorban besamelmártást, burgonyás vagy, sajtos fogásokat, spenóttal, karfiollal készült ételeket ízesít vele, de desszertekben –pl- csokoládéval, vagy almával párosítva is remekül érvényesül. Az alább ajánlott krémleves biztosan nem okoz hallucinációt. A szerecsendió nem főszereplő benne –mint ahogy az esetek többségében így van –jelenlétével mindössze kiemeli és összeköti a többi hozzávalót. Nem mellesleg akár húsvéti menü részeként is feltálalható, és akkor sem sértődik meg, ha betétként kerül bele egy kis füstölt csülök, vagy füstölt hal. Nemcsak képzeletben.

Tormás zöldalmakrémleves szerecsendióval

Hozzávalók (4 adag)


3dkg vaj

2 salottahagyma, vagy egy közepes vöröshagyma, finomra aprítva

40dkg burgonya, meghámozva, felkockázva

8dl leszűrt zöldség-, vagy szárnyas leves

2 nagy zöldalma, meghámozva, felkockázva

só, bors

¼ kávéskanál őrölt szerecsendió

4dkg frissen reszelt torma

Lábasban megolvasztjuk a vajat, majd közepes lángon, üvegesre dinszteljük a hagymát. Hozzáadjuk a meghámozott, felkockázott burgonyát, átforgatjuk, majd felöntjük a leszűrt zöldség-, vagy szárnyas alaplével (vagy vízzel). Fedő alatt addig főzzük, amíg szinte teljesen megpuhul. Ekkor hozzáadjuk a meghámozott, felkockázott zöldalmát, és további, kb. öt percig főzzük, amíg az alma teljesen megpuhul. Sózzuk, borsozzuk. Robotgépben, vagy botmixerrel teljesen simára pürésítjük. Frissen reszelt szerecsendióval ízesítjük, végül hozzáadjuk a frissen reszelt tormát.



 

 

vasárnap, április 17, 2011

Tintahal, zöldborsócsíra, papaya

Az utóbbi hetekben nem tudok szabadulni ettől a zöldborsócsírától. Régebben is találkoztam vele éttermekben -gondolom, mint olyan sok minden más, biztos ez is egyszerre jelenhetett meg egy beszállító által, minden esetre, egy időben, mintha mindenütt ezt bukkant volna fel. Olyan koncentrált, mégis zsenge zöldborsó íze van, hogy nem lehet vele betelni, az ember legszívesebben csak eszegetné amolyan snack-ként. Aztán örömmel fedeztem fel, hogy a Metróban rendszeresen lehet kapni, és még az ára sem vészes (400Ft/csomag). Általában feltankolok belőle, és szórom mindenre, salátákra, főzelékek tetejére. Sőt, önmagában, főszereplőként is használtam, például ebben a színes, üde salátában. Alapanyagai valóban nem kaphatóak a sarki közértben, de mind a csírát mind a gyümölcsöt lehet helyettesíteni mással, ami könnyebben beszerezhető. Itt most tintahal, érett papaya és a bizonyos zöldborsócsíra került egy salátába, az öntet a csípős-édes-savanyú, ázsiai halszószos öntet. Kellemes kis tavaszi előétel, és még mutatós is.

Tintahal, zöldborsócsíra és papaya saláta
Hozzávalók (2 adag)

30dkg (két nagy) tintahal, vékony karikákra szeletelve
1 teáskanál citromlé
1 kávéskanál olívaolaj
1/2 tálca (zöldborsócsíra (vagy bármi zöldsaláta, pl. madárbegy)
1 érett papaya, felkockázva (opcionálisan mangó)
1 zöldcitrom leve
2 evőkanál halszósz (vagy világos szójaszósz)
1 teáskanál barnacukor
fél chili, kimagozva, finomra aprítva

A tintahalat felkarikázzuk, majd lobogó, forró vízbe mártjuk, amelyhez hozzáadtuk a citromlevet- kb. 20 másodpercre, amíg éppen megpuhul. Leszűrjük, és félretesszük, összekeverjük kevés olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk. Kikeverjük az öntetet: összekeverjük a zöldcitromlevet a halszósszal, a cukorral és a chilivel. Keverőtálban összeforgatjuk a tintahalat, a borsócsírát és a felkockázott papayat az öntettel, azonnal tálaljuk. (Esetleg ki lehet egészíteni rizstésztával, ha laktatóbb, vagy nagyobb adag salátát szeretnénk készíteni)

Címkék: ,


 

 

csütörtök, április 14, 2011

Csupa zöld rizs (arroz verde)

Már szinte meg is feledkeztem erről a receptről, pedig néhány hónapja, amikor főztem, alig vártam, hogy megoszthassam. A napokban megjelent Stahl magazinba készült, ahol többek között zöld színű ételek receptjét publikáltam. Ez a rizses étel a közép- és dél-amerikai féltekén arroz verde, azaz zöld rizs néven fut. Magában is nagyon finom, buggyantott tojással, párolt hallal, vagy grillcsirkével meg komplett fogás. Két dolgot szeretek benne a legjobban: egyrészt az élénk zöld színét, amelyet a főzés ellenére is megtart, másrészt az elkészítési módját: gyakorlatilag egy fűszerpürét kell készíteni, amelyet alaplével és tejjel öntünk fel, a rizs maga pedig ebben a folyadékban fő meg, az egészet magába szívja. Javaslom hétvégi ebédre!

Korianderes-spenótos rizs buggyantott tojással
Hozzávalók (4 adag)

5dkg spenót, megpucolva
egy csokor koriander zöld
egy csokor petrezselyem
fél zöld chili paprika, kimagozva, finomra aprítva
4dl leszűrt zöldség-, vagy húsleves
3,5dl tej
2 evőkanál olívaolaj
2,5dkg vaj
1 hagyma, finomra aprítva
4 gerezd fokhagyma, finomra aprítva
20dkg rizs (pl. basmati)
só, bors
4 tojás

Fűszerpürét készítünk a zöldfűszerekből: az alaposan átöblített, leszárazott spenótot, a koriander zöldet, a lecsipkedett petrezselyemzöldet és a finomra aprított chili paprikát robot-, vagy kisebb méretű aprítógépbe tesszük. Hozzáadjuk a leszűrt zöldséglevest (hidegen), és simára pürésítjük. Hozzákeverjük a tejet. Az olaj és vaj keverékén megdinszteljük a hagymát és a fokhagymát. Hozzáadjuk a rizst, és néhány másodpercig pirítjuk. Felöntjük a zöldfűszeres folyadékkal, sózzuk, borsozzuk. Alacsony lángon, fedő alatt, 20 percig főzzük. Amikor elkészült, 10 percig még pihentetjük a saját gőzében. Buggyantott, vagy ötperces lágy tojásokat főzünk, és a rizsre ültetünk egyet-egyet.

 

 

Spenót, mazsola, mogyoró

Az ókori Rómában olyan értékes volt, hogy két kübliért már rabszolgát vásároltak vele. A középkorban pedig a méz után a mazsola volt a második legfontosabb édesítőszer. Nem más, mint töppedt, aszalt szőlő. Különböző méretű, színű, sötétségű lehet, attól függően, hogy milyen szőlőfajtából készül, ennek megfelelően az íze is eltérhet, a visszafogottabbtól a pikáns savanykásig. Leggyakoribb fajtái az aranymazsola, a hagyományos mazsola és a leginkább ízgazdag, a török és arab konyhákban is gyakori korinthoszi mazsola (currants). Édességét a koncentrált cukortartalomnak köszönheti, ez egyben azt is jelenti, hogy C vitamintartalma sajnos elenyésző. A magyar konyhában inkább sütéshez használjuk, másutt azonban sós ételekben is sokszor előfordul – húsos egytálételekben, salátákban, kuszkuszban. A következő étel alapja jellegzetes katalán fogás, de Olaszországban sem ismeretlen (a mogyoró helyett fenyőmaggal készül). A friss spenót, a ropogós pirított mogyoró (vagy mandula) és a puha édes mazsola különlegesen finom együtt, omlós tészta töltelékeként, vagy akár magában, pl. sült csirke köreteként.

Friss spenóttal, mazsolával és pirított mogyoróval töltött omlós tészta

Hozzávalók (4-6 adag):

Omlós tészta:
15dkg liszt
csipet só
12dkg hideg vaj, kockázva
1/2dl jeges víz

Töltelék:
10dkg aranymazsola
10dkg hámozott törökmogyoró
3 evőkanál olívaolaj
1 csokor újhagyma, felkarikázva
60dgk friss spenót
só, bors

A tésztához a lisztet összekeverjük a sóval, majd hozzáadjuk a hideg vajat. Az ujjunkkal összemorzsoljuk, nem kell összeállnia teljesen, a vaj borsó nagyságú maradjon benne. Hozzáöntjük a jeges vizet, és annyira összedolgozzuk, hogy nagyjából összeálljon. Frissen tartó fóliába csomagoljuk, és fél órára hűtőbe tesszük. A sütőt előmelegítjük 200C fokra. A tésztát kinyújtjuk, és egy sütőpapírral bélelt, enyhén kivajazott, 24cm átmérőjű, cakkos szélű formába tesszük. Közepébe sütőpapírt, és nehezéknek száraz babot, vagy rizst szórunk. 20 percig sütjük, majd nehezék nélkül további 15 percig. Közben elkészítjük a tölteléket:

A mazsolára öntünk egy csésze forró vizet, lefedjük, és kb. 10 percig állni hagyjuk, hogy megszívja magát és megpuhuljon. Közben a mogyorót száraz serpenyőben aranyszínűre pirítjuk, majd durvára vágjuk. Serpenyőben felhevítjük az olívaolajat, hozzáadjuk az újhagymát. Közepes lángon üvegesre pároljuk. Közben előkészítjük a spenótot: váltott vízben alaposan átöblítjük, szárát eltávolítjuk. A megpuhult hagymához adjuk a lecsöpögtetett mazsolát és a pirított mogyorót, átforgatjuk. Rádobjuk a spenótot, és rövid ideig pároljuk, ép csak annyi ideig, hogy kissé megfonnyadjon, de ne essen össze teljesen. Sózzuk, borsozzuk. Ízlés szerint megszórhatjuk egy csipet chili pehellyel is. A tölteléket az omlós tésztára halmozzuk.

 

 

hétfő, április 11, 2011

Luxus és léböjt, Napsugár Életház

Túléltem! Köszönöm szépen a sok bátorítást és kedves drukkolást!

Hazatértem a hétnapos léböjtkúráról, amely tényleg nem áprilisi tréfa, bár a bevonulás időpontját tekintve (április 1.) valóban egy vicc is lehetett volna az egész. Soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége, azonban, ha egyetlen szóban kellene kifejeznem a véleményemet, nemigen jutna jobb kifejezés az eszembe, mint az elcsépelt fantasztikus. Márpedig, saját magam számára is meglepő módon, az volt. Az esetemben minden bizonnyal ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy a legjobb barátnőmmel vonultam be, akivel évek óta nem töltöttem egy napnál hosszabb időt, nekem már önmagában ezért is megérte.

Ott helyben, és utólag is, leginkább luxusként éltem meg ezt a hét napot, és nem a körülmények miatt, amelyek kifejezetten otthonosak. Luxus volt ennyi időre kivonni magam a munkából és a hétköznapokból, luxus volt, hogy ennyi idő jut saját magamra -mind testileg mind lelkileg-, és luxus volt, hogy minden ki volt találva, meg volt szervezve, és a legsúlyosabb döntés, amit a hét alatt hozni kellett, az volt, hogy tegyek-e fahéjat a zabkására, vagy ne. Néhány kulcsszó mentén talán könnyebben össze tudom foglalni a tapasztalataimat:

Tudat

A hét egyik legnagyobb tanulsága számomra az volt, hogy mennyire igaz, hogy minden a fejünkben dől el. Mintha első nap az agyamban kikapcsolták volna az “éhség” gombot, és az így is maradt az azt követő napokban. Komolyabb holtpontom sem volt, fáradtságot sem éreztem, az energiaszintem folyamatosan nőtt. (Sokan tették fel a kérdést, hogy miért nem lehet ezt otthon csinálni, szerintem leginkább azért, mert ezt a fajta módosult tudatállapotot csak a saját közegünkön kívül, ingerszegény övezetben lehet elérni. Legalábbis nekem csak így sikerült.)

Pihenés

Az igazat megvallva, utólag már szinte nem is emlékszem, hogy léböjt is volt, sokkal intenzívebben maradt meg bennem a szokatlan mértékű pihenés emléke, a szanatórium jelleg, nem is tudom, melyik adott többet. Az alvás, olvasás, csendespihenő, séták, beszélgetések ugyanolyan fontos részei az egész folyamatnak, mint a fizikai oldala. És arra is ismét rájöttem, hogy ez az alvás egész jópofa és hasznos dolog.

Rendszeresség

A legtalálóbb talán az, ha azt mondom, olyan volt, mintha visszamentünk volna óvodába. Etettek, itattak, tornáztattak (minden reggel Pilates) sétáltattak (minden nap 5-7km gyaloglás az erdőben), maszíroztak, kötelező csendespihenőnek vetettek alá bennünket, az asztal körül pedig mindenkinek megvolt a maga helye és a maga bögréje. Sokat adott számomra a rendszeresség értékének felismerése.

Éhség

Furcsa és meglepő, hogy az ember hét napig nem eszik, és mégsem jelentkezik éhségérzet. Nem mondom, hogy nem volt egy-két pillanat, amikor nagyokat kordultak a gyomrok, de összességében az éhség eltűnt. A napi 3-4 liter folyadék (ásványvíz és gyógyteák) mellett azért kaptunk frissen centrifugált gyümölcsleveket, búzafűlevet, híg zöldségleveseket, és zabkását, összesen 500kcal értékben. Mindezt kétórás ütemezésben, így a vércukorszint sem ingadozott.

Étvágy

Direkt írom külön az éhségtől, mert ez már egy külön tészta. Persze, folyamatosan femerült, hogy ki mit enne, végül fejben talán meg is kóstolta. Tény és való, hogy az ízek hiányoztak legjobban, néha kísértést éreztem, hogy végignézzem az autómat, és bevigyek a leveshez egy kósza csomag római köményt. A fűszerek hiányoztak. Többen mondták, hogy megváltozik majd az ízlelésem, ebből egyelőre (némi párolt zöldség és kefír után) annyit érzékelek, hogy inkább olyan, mintha az ember újra tanulná az ízeket, nagyon rácsodálkoztam például a kefír valódi ízére.

Fogyókúra

Értelemszerűen, ha az ember hét napig nem eszik semmilyen szilárd táplálékot, akkor nagyon valószínű, hogy fogy. Hogy ki mennyit, az egyénfüggő, általában 2-6kg között mozog az átlag (nekem valahol a kettő között). A léböjt önmagában fogyókúrás célra nem igazán alkalmas, viszont kiváló kezdő löketet adhat az életmódváltáshoz.

Szellemi feltöltődés

Hogy ki mennyire fogékony a spiritualitás és az ezotéria iránt, az is egyénfüggő, számomra a szellemi feltöltődés inkább más irányból nyilvánult meg. Milyen ritkán adatik meg, hogy az ember el tudja magát szakítani a rázúduló külső ingerektől, és ennyire a saját gondolataira és céljaira tud összpontosítani.

Sokszínű társaság

A csoportunk tízfős volt, és a léböjtre mindenki más-más motivációval érkezett. Érdekes volt megélni, ahogy a tíz legkülönbözőbb emberből álló csapat a hét végére valamilyen fajta egységgé vált. Jó volt ennyi féle ember szemszögéből látni a világot.

A cigányka

Azt mondták, mindig minden csoport folyamatosan ételekről beszél, és főz. Én igyekeztem titkolni, hogy mivel foglalkozom, de nem sikerült sokáig. Azért az picit szürreális jelenet volt, amikor ott ültünk az asztal körül, többek kezében jegyzetfüzet, és én recepteket magyarázok, illetve azt diktálom, hogy melyek mostanság a jó éttermek, cserébe nekem elárulják, hogy Sopronban hol kapható a legjobb csülök (a Prinyó nevű helyen). A mumus pedig nálunk a cigányka lett, ami nem más, mint egy békéscsabai specialitás, amelyet többnyire disznótorkor készítenek: a bekevert kolbászhúst májjal és fűszerekkel keverik, majd hártyában kis gömböcöket formáznak. Azt hiszem, a csoportban ez az étel hangzott el legtöbbször.


Összességében tehát nekem nagyon sokat adott ez a hét nap mind fizikailag mind szellemileg. Nagyon tetszett, ahogy a program szakértően fel van építve, ahogy az íve követi az energiaszint változását. Irtó pozitívan fogadtam, hogy semmit nem tettek kötelezővé, tehát ha valamelyik foglalkozásra nem ment valaki, azt nem kényszerítették, és nem néztek ki, ha valamelyikre kevésbé voltam fogékony. Jövőre, ugyanekkor, ugyanitt, én biztos ott leszek.


Ennyit a magánügyeimről, köszönöm a türelmet, most már jönnek a receptek. Nekem még hátravan egy hétnapos, szigorú felépítő étrend, amelytől megkímélek mindenkit, nem kell tartani tőle, hogy párolt csirkemellről szólnak majd a következő napok.


Full disclosure: a léböjtre a Napsugár Életház nagyvonalú meghívására érkeztem, költségeimet ők állták


Napsugár Életház, Érd

Napsugár Életház facebook oldal


 

 

péntek, április 01, 2011

7 nap/ 7 éj

Mese nincs, ez a pillanat is elérkezett. Mai napon hét teljes napra bevonultam a Napsugár Életházba, ahol életemben először egy léböjtkúrát próbálok meg végigcsinálni.

Egyelőre semmit nem írok, mert azt hiszem, még nem pontosan tudom, mire vállalkoztam, bár a ma esti leves sajnos kezdi sejtetni. Így marad a hét mottója:


„Ha az ex-vizilabdás, világevő Világevő Jókuti kibírta, akkor én is ki fogom.”

Egy hét múlva jövök.

 

 

Medvehagymás finomfőzelék

Végre elindult a medvehagyma szezonja, ilyenkor mindössze azzal az egy dilemmával találja magát szemben az ember, hogy kezdjen-e el új ételekkel kísérletezni, vagy használja ki ezt a néhány hetet, és minél gyakrabban elkészítse a kedvenceit. Magam részéről pl. annyira tökéletesnek tartom a medvehagyma-burgonyapüré-lágytojás triót, hogy simán elcsábulnék, hogy mindig csak ez készüljön. Mondjuk, a medvehagymás-ricottás gnocchi sem utolsó. Azért végül természetesen kísérletezésre is adom a fejem, ezúttal pl. finomfőzelékbe szórtam a felaprított medvehagymát, és nem tett neki rosszat.




(A videóban játék is van, ha az alatta található hozzászólásokban április 17-ig megírjátok, hogy a forduló három alapanyagából: 1.karalábé, 2. sárgarépa, 3. medvehagyma (+három szabadon választott hozzávaló) milyen ételt főznétek, elég komoly Baldaszti’s gourmet csomagot lehet nyerti, benne olívaolaj, paradicsommártás, csokoládé, olasz (brutál) házi nutella és különleges Thiercelin bergamotos cukor).


Medvehagymás finomfőzelék

Hozzávalók (2-4 adag)

2dkg vaj

2 karalábé, meghámozva, felkockázva

6 sárgarépa, meghámozva felkockázva

4dl leszűrt hús-, vagy zöldségleves

20dkg pucolt zöldborsó

só, bors

2tk étkezési keményítő

kb. 10 levél medvehagyma, felcsíkozva

tetejére olívaolaj


Lábasban megolvasztjuk a vajat. Hozzáadjuk a karalábét és a sárgarépát, átforgatjuk. Felöntjük az alaplével, majd fedő alatt, kb.15 perc alatt puhára főzzük. A főzési idő vége előtt öt perccel adjuk hozzá a zöldborsót (mert az hamarabb megfő, mint a zöldségek). Az étkezési keményítőt kikeverjük vízzel, majd a főzeléket besűrítjük vele. Sózzuk, borsozzuk. Levesszük a tűzről, és beledobjuk a felcsíkozott medvehagymát, amely a főzelék hőjétől összeesik, főzni már nem szükséges. Tetejére olívaolajat locsolunk. Feltétként készíthetünk medvehagymás bundáskenyeret (a tojásos-tejes keverékbe finomra aprított medvehagyma kerül.)

Címkék: ,